- Mindjárt készen vagyok.
- Ott hátul van egy lyuk, abba kell beledugni.
- A vége már benne van, csak beljebb kell tuszkolnom.
- A zsebkendőd ne felejtsd!
- Nem. Hol is van? Ja, itt a szoknyám alatt...
Alapvetően nem lenne semmi gond a hallottakkal, ha csak azt nem tesszük hozzá, hogy két dörmögő férfihang mondta a fentebb leírtakat. Ráadásul az egyik én voltam.
Mielőtt bárki rám húzná a rózsaszín lepedőt, elmondom, mi is történt pontosan. Az elmúlt hétvégét a forma 1 jegyében töltöttem két barátommal a Hungaroringen. Péntek este a szállásunkon, német szomszédainkkal italoztunk, közben kiderült, hogy az egyik az Agip-nál dolgozik, és hozott magával öt női ruhát reklám célzatból. Persze, rögtön beöltöztünk, és Paul barátommal tartottunk a háziaknak egy rögtönzött divatbemutatót. :-) Ezután megkaptam ajándékba a női holmikat, hogy majd adjam oda valakinek, ha akarom. Beraktam a szekrénybe, pont a papírzsebkendőkre...
Amiket pénteken reggel szépen a szálláson felejtettem, így nem volt mibe fújnom - amúgy nem kicsi - nózimat. Azért megkértem Kánya barátomat, hogy másnap figyelmeztessen, hogy rakjak zsebkendőt a hátizsákba.
Kánya, nagy göndör lobonccal rendelkezik, és egyedül nem tudja felvenni a baseball sapkáját. Én szoktam segíteni neki. Idén olyan sapkát hozott, amelyiknek a méret állító biszbaszát el lehetett rejteni a sapka oldalában egy lyukban.
Ezek fényében újraolvasva a párbeszédet, ugye milyen más értelme van? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése