Múlt hét pénteken újra lehetőségünk adódott a Rongyban bazseválni, ráadásul a Diktátor után, ráadásul jó sokat. :-D Mivel rég nem készült már rólunk mozgó-hangos felvétel, ezért úgy gondoltam, időszerű lenne újra csinálni egy videót, hogy lássuk, mennyit fejlődtünk az utóbbi időben :-)
A múltkori Lord Bishop őrületen kiszúrtam, hogy a színpad előtt a mennyezet alá fel van lógatva egy rács, amit akkor sikerrel használt valaki kameraállványnak, így azt gondoltam, ezt én is kipróbálom. Na ennek köszönhetem, hogy megismerkedtem Afrikával, a lila kontinenssel...
A buli előtt megosztottam az ötletemet Miklóssal, aki nagy lelkesen el is indult létrát szerezni, de azzal a hírrel kellett visszajönnie, hogy a Rongy létrája eltört, viszont van egy régi iskolapad, azt használjuk nyugodtan. Nosza, fel is pattantam rá *no ez azért enyhe túlzás, bőrnadrágban térdelésből felállni se volt egyszerű mutatvány ;-)*, és amíg Mikka tartotta alattam a padot, szépen beállítgattam a kamerát a rácson. Sikerült is az ott talált könyvek segítségével úgy alátámasztani, hogy az egész színpad frankón látsszon. Dolgom végeztével elegánsan leugrottam a padról, elhúztuk onnan és megnyugodva vártuk a Diktátort.
Amikor a Diktátor után megvolt a beállásunk, gondoltam ideje elindítani a felvételt. Mivel most már mindenkinek hangszer volt a kezében, megoldottam egyedül. Odahúztam a padot, felálltam rá és elindítottam a kamerát. Ezután viszont úgy döntöttem, hogy nem ugrándozom csak úgy le a padról, mert az túl kockázatos, inkább csak simán lelépek róla. A pad viszont ezt teljesen másképp gondolta....
Amint kiléptem a pad szélére, abban a pillanatban kibillent alólam és én háttal landoltam az oldalán *pontosabban a pad lapjának az élén*, aminek hatására teljesen fel is borult, úgyhogy aki csak a dörrenésre kapta oda a fejét, azt láthatta, hogy én *gondolom kellően meglepett arccal* ott fekszem háton a pad égnek emelt lábai között.
Természetesen rögtön jött a segítség *meg Vékony Zoli részéről a "Vissza! Vissza!" :-) *, gyors leltár után megnyugtattam mindenkit, hogy semmi bajom, és azonnal megkezdtük a bulit.
Másnap reggel azért éreztem, hogy nincs minden annyira rendben, mert az ilyenkor szokásos izomláz mellé valami más fájdalom is társult a bal combom hátuljánál. A tükörben ez a látvány fogadott:
Elég szépen látszott, hol sikerült teljes súllyal letesztelnem a pad szélének teherbírását, de úgy voltam vele, majd elmúlik. Ehhez képest következő nap meglepve láttam, hogy abból a kis zúzódásból a gravitáció hatására Ausztrália lett:
És még ez se volt neki elég, a következő napon megpillanthattam Afrikát, a lila kontinenst :-D
A kontinens felső részén látható sárga terület természetesen a Szahara, földrajz-szakosok megtalálhatják az Atlasz-hegységet és talán a Nílust is... :-)
Megnyugtatásul közlöm, hogy a folt sokkal csúnyább, mint amilyen kellemetlen. Fájni szinte csak az első napokban fájt, mostanra pedig a jegelés és gyógyszeres kenegetés hatására szépen fakul, közben persze a spektrum különböző színei jelennek meg benne :-)
Most már csak abban bízom, hogy használhatók lettek a felvételek... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése