Rock Klub

A Szeged Városi Rock Klub idén nyitotta meg a 32. évadát, ennek örömére többek között levetítették az akkor 15 éves Rock Klub születésnapjára 1995-ben készült dokumentumfilmet. Fura módon a filmről lemaradtam akkor, amikor az elkészülte után vetítették a Klubban, és most sem jutottam el a megnyitóra. Szerencsére most már itt a youtube, így végre most először megnézhettem a filmet, és találkozhattam a régi ismerősökkel, helyszínekkel és nem utolsósorban a már akkor is szemtelenül fiatal és szemtelen jóképű önmagammal :-)

Mit tagadjam, jó párszor elérzékenyültem a film közben... Hogy mit is jelentett nekünk a Rock Klub?

Zenészként először is lehetőséget. Akinek szerencséje volt, az talált üresedést az egyik próbateremben, így jelképes összegért *"hö, tagsáááági!" :-D* tudott próbálni, ami nem kis segítség volt már akkor sem. Nekünk volt ilyen szerencsénk a Fuckinsonnal, és egy idő után beköltözhettünk az egyik hátsó próbaterembe.

Ami ennél fontosabb, hogy a zenekarok fellépési lehetőséget kaptak, megmutathatták közönség előtt, hogy mit tudnak. Tehették mindezt anélkül, hogy saját koncertcuccal, keverővel, hangmérnökkel rendelkeztek volna, mert ezeket mind a Klub biztosította. Az igaz, hogy gázsit se kaptunk a bevételből, de valamit valamiért ;-) Meg nem is az volt a lényeg, bukni nem buktunk rajta semmit, viszont játszhattunk a színpadon!

Minden szombaton buli volt 2-3 zenekarral, ha játszani akartál, jó előre kellett Szurdinál időpontot egyeztetni, mert a legendás naptár már hónapokra előre tele volt. Aztán ha valahogyan csináltál magadnak plakátot, el lehetett kérni Papától a ragasztós vödröt és ki lehetett vonulni az illegalitásba plakátot ragasztani minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre. *Ebből a legjobb egy forgalomban résztvevő villamos hátulja volt a Széchenyi téren ;-)*.

A Klub mindenkinek lehetőséget biztosított a fellépésre válogatás nélkül, a lelkes amatőröktől az igazán keményvonalas kutyaütőkön át olyan szegedi zenekarokig, mint a Nyers, az Efemer, az onnan induló Nevergreen, a Nemtelen Erotika, a Volvox, a Vági Band és még lehetne sorolni hosszan.

De ennél persze sokkal többet jelentett nekünk a Klub. Ott voltunk minden nap, ha próbáltunk, azért, ha nem, akkor azért :-) Azok az összefirkált, penészes, büdös falak voltak az otthonunk, azok a bagófüstös, kapatos emberek a családunk. Egyenesen oda mentünk munka / suli után, csak aludni jártunk haza. Ott találkoztunk örök barátainkkal és általában viharos gyorsasággal lezajló gyönyörű szerelmeinkkel ;-)

Életünk legszebb évei voltak.

A felvételről annyit, hogy emlékezetes este volt... Arra már nem emlékszem, hogy azon az estén döntöttük-e meg Klub történetének nézőrekordját, de az biztos, hogy a plafonról is emberek lógtak. Nyomtuk a Fuckinsonnal fullgázon ahogy szoktuk, amikor a buli közepén egyszer csak elment az áram. Ha nincs ott Révész Zsolti a buszma nagy vállról indítható kamerájával, amire volt egy kis lámpa felszerelve, teljes sötétségbe borult volna a Klub, így azért elláttunk egymás orráig. Mi persze nem estünk pánikba, belekezdtem csak úgy mikrofon nélkül valamelyik közönséggel éneklős Tankcsapda nótába, mire a végére értünk, az áram is visszajött. Mi egymásra néztünk a többiekkel, és az előző számot onnan folytattuk, ahol félbeszakadt az áramszünet miatt. 

A buli addig is hatalmas volt, de ekkor aztán tényleg elszabadult a pokol, ahogy az a felvételen is látszik...