Tribute vagy cover?

Van különbség a tribute és a cover zenekarok között? Egyáltalán van másik kategória, nem csak tribute?  Amikor a Fuckinsonnal feldolgozásokat kezdtünk játszani, még egyikről sem tudtuk hogy létezik, csak nyomtuk azokat a számokat, amiket jól esett játszani... Sokáig  a Sabbath Szombat indulása után sem tudtam ezekről, de aztán lassan tisztult a kép, mostanra viszont már teljesen világos, úgyhogy ideje tisztába tenni a dolgokat.

A kettő közötti különbséggel akkor szembesültem, amikor elolvastam az EASY/DC bemutatkozó oldalát, ahol ők is hasonló következtetésekre jutottak, mint mi, amikor még nem is tudtunk arról, hogy van ez a két kategória, de a Metal Hammer interjúban Lénárd Laci kérdésére már határozott választ adtunk *na jó, ezt a részt én válaszoltam meg ;-)*. Bár a magazinban a szerkesztett interjúba ez már nem fért bele, azért elmondtam a véleményemet :-)

Szóval mi is az a tribute meg a cover és mi a különbség közöttük? A vonatkozó wikipedia szócikk szerint:

A tribute band a könnyűzenei együttesek egyik speciális típusa. Jellemzőjük, hogy működésükkel egy ismert együttes vagy zenész előtt tisztelegnek úgy, hogy az illető előadó dalait játsszák és gyakran követik annak külsőségeit is (mint például a Kiss arcfestése). Ezt általában névválasztásuk is kifejezi: lehet szójáték az eredeti együttes nevével (AC/DC - AB/CD, Easy/DC, Iron Maiden - Iron Majdnem, Sepultura - Szepultúra, Black Sabbath - Sabbath Szombat) vagy valamely lemezére, dalára való utalás (például a Led Zeppelin dalokat játszó Coda). Rokon értelmű elnevezés az emlékzenekar, amely akkor használatos, ha feloszlott együttes vagy elhunyt zenész előtt tisztelegnek (például a Jeff Porcaro Emlékzenekar, amely a Toto dalait játssza és az együttes elhunyt dobosáról kapta a nevét). Hasonló jellegű együttesek az úgynevezett cover bandek, amelyek szintén feldolgozásokat játszanak, de kevésbé törekednek az eredeti előadóhoz való hasonlóságra.

Tevékenységük azonban nem feltétlenül korlátozódik a kiválasztott előadó dalainak játszására, előfordul, hogy egy idő után saját zenéket is írnak.

Tehát a tribute zenekar mind zeneileg, mind külsőleg, viselkedésben igyekszik hasonlítani az eredeti zenekarhoz. Hogy ennek mi lesz az eredménye? Azt kell mondjam -anélkül, hogy meg akarnám bántani a nagy számú és sokszor bámulatos tudású tribute zenekart-, hogy legtöbbször kicsit mulatságos, de inkább szánalmas bohóckodás, még ha tökéletes zenei élménnyel is párosul. Nagyjából olyan érzés, mint amikor kölyökként a bakelit lemezt hallgatva a partfisnyéllel az ágyon ugrálva elképzeltük, hogy most mi vagyunk a gitáros meg az énekes, és eljátszottuk, hogy mi vagyunk azon a színpadon. Ez gyerekként normális, felnőttként inkább furcsa... :-)

Mi a magunk részéről nyilvánvalóan nem kívánunk ilyen módon hasonlítani a Sabbathra. Szeretjük a számaikat úgy játszani, ahogy nekünk tetszik. Néha kicsit gyorsabban, néha kicsit zúzósabban, néha hosszabban, néha rövidebben. Úgy, ahogy az belőlünk jön ki.

Arra meg egyenesen képtelenek lennénk, hogy ne őszintén, belülről játsszunk a színpadon, hanem egyfajta szerepet játszva a Black Sabbath szánalmas paródiáját adjuk elő. Mi ilyenek vagyunk, nem olyanok mint ők. Ha Tony Iommi nem headbangel, attól Mikka és Zoli még szétrázza az agyát, ha Ozzy el sem mozdul a mikrofonállványa mellől, attól én még felmászom a plafonra is, ha Bill Ward minden ütésével meg akarja ölni a dobját, attól még Máté játszhat mosolyogva és ha Geezer Butler nem egy görög isten, attól még Szilárd nem fog műorrot és bajuszt ragasztani :-)

Összefoglalva: bár eddig mindenhol mint Black Sabbath tribute band jelentünk meg, ezt a hibát igyekszünk  javítani, nehogy mást kapjon a nagyérdemű, mint amire számít. Tehát ezentúl maradunk a cover band megnevezésnél.

Végezetül néhány példát mutatok arra, mi sül ki abból, ha valaki el akarja játszani a példaképét. Az eredményt mindenki ítélje meg maga: